Magvak, mogyoró, dió, mandula
Amerikai mogyoró (földi mogyoró): a rövid életű földimogyoró úgy bíztosítja a termőhelyet a következő generáció számára, hogy a magjait saját maga "veti el". Kocsánya a virágzás után akár 20 cm hosszúra megnyúlik a talaj felé, a maház csúcsa elfásodik, a magkezdeményeket megába foglaló termő a talajfelszín alá szóródik. Csk ott érik meg a termés. A földimogyoró magvai zsírban és fehérjében gazdagok; számtalan formában használják fel.
Kesu: sokoldalú haszonnövény. Korábban elsősorban a húsús kocsányt értékelték mint gyömölcsöt. A diót kevés figyelemre méltatták, mivel héja mérgező bőrizgató olajat teartalmaz, amit elsősorban a népi gyógyászatban alkalmaznak. Ezt ma ipari úton nyerik ki, és festékek, lakkok, ragasztóanyagok, sőt fék- és kuplunkbetétek előállításához használják fel. A termés magja csak pörkölés után válik ehető kesudióvá, s kerül a kereskedelmi forgalomba. A mag legfeljebb 45% zsírt és 20% fehérjét tartalmaz.
A lap szerkesztés alatt, hamarosan elkészül.