Déligyümölcsök

Gránátalma (fenti képen is ez látható): ősrégi kultúrnövény, már az óegyiptomi ábrákon, az ószövetségi iratokban, valamint a keleti és görög mondákban megtalálható mint a szerelem és a termékenység szimbóluma. Bora is szerelmi italnak számít. Nem is csoda, hiszen az édes, nedvdús magköpenyek nyersen is ehetők, de zselé, szirup is készül belőlük. A cseranyagban gazdag termésfal korábban tinta és szönyegfelsékek előállítására szolgált. Disznövényként fehér vagy telt virágú fajtákat és egy töpe fajtát is ültetnek. A gárnátalma mérsékelt éghajlai öv enyhe telű vidékein is nevelhető. Saját  kertemben is van, nagyon szép kis dekoratív fácska. Mint fogyasztásra, mint csak kerti dísznek ajánlom. Magát a termést nagyobb árúházakban már lehet kapmi a déligyümölcs osztályon. Nekem a mangó után a második kedvenc déligyümölcsöm. Tele van C vitaminnal. Kíávló immunerősítő déligyümölcs fajta.

Guáva: C vitaminban, vasban és más tápanyagokban gazdag déligyümölcs. A gyümölcsőbl levet, zselét vagy kompótot készíntenek, a mivel nyers gyümölcs meglehetősen ízetlen és pézsmaszagú. De vannak kellemes aromájú, sőt guáva fajta kemény és tartós, de a törzsek túlsűágosan vékonyak. A leveleikból hasmenés elleni tea készül. Az édes szamóca-guáva szintén gyakran termesztik. Termése sötétvörös, levelei hegyes vállúak, fonákjukon az olalerek alíg kiemelkedőek.

Mangó: szinte minden nyelven így nevezik. A legfontosabb trópusi gyömölcsök közé tartozik. Több mint 4000 éves indiai iratok már megemlítik. mivel a mangó nemcsak cukorban és vitaminban gazdag, hanem fehérjét is tartalaz, ezért értékes élelmiszer. Mégis, sok lehulott gyömölcs a földön marad, mivel a kisebb értékű fajták erősen terpentin ízűek. A mangó gyantája némelyeknél allergiát vált ki. Délkelet-Ázsiában további fajokat is használnak, elsősorban a szürke mangót, amelynek gyümölcse kellemes savanykás ízűek, de némileg poshatdt szagúak. Nálunk az enyhén zöldes, pirosos változat kapható. Kíváló ízű, nemekem egyik kedvenc déligyümölcsöm. Magas vitamin- és fehérje tartalma miatt mindenkinek merem ajánlani.

Savanyú citrom (lime): trópusi kertekben valamennyi citrusféle közül a legsavanyúbb citrom fajta. Termésének levét és gyakran a terméshéj olaját is számos étel és ital aromássá tételén kívül gyógyszeriparban is felhasználják. A lé a citroménál lényegesen aromásabb; e nélkül a braziliai caipirinha elképzelhetetlen lenne. A nedves trópusokon az óriás narancsot (maxima) is hasonlóan gyakran termesztik. Levelei levélszerően kiszélesedtek, termései pedig sokkal nagyobbak és gyakran körte alakúak.

Csillaggyümölcs: Európában a csillaggyümölcsöt főleg szeletekre vágva gyümölcssalátákból vagy hidegtálak dekorációjaként ismerjük. Ázsiában azonban többféleképpen használják. Gyengén megsózva kiváló szomjoltó, de megcukrozva nyersen vagy megfőzve kandírozva vagy zseléként is fogyasztják. Salátákban a világokat is felhasználják. Leveleinek hosszúsága a 60 cm-t elérheti, ennek megfelelően a levélkék száma is nagyobb. A virágzatok többnyire közvetlenül a törzsből törnek elő; a virágok sötétvörösek, az erősen savanyú, zöldes-sárgás színű terméseken csak egészen lapos hosszanti bordák láthatók.

Papája: inkább óriási lágy szárú növény, mint fa; üreges törzse csak kevés. nagyon lágy faszövetet fejleszt. Zamatos gyümölcse a trópusi gyönyörűségek közé tartozik. Exportra éretlenül szeretelik, pompás ízéről csak gyenge benyomást kapunk. Ázsiában az éretelen terméseket zöldségként megfőzik. A csípős ízű magvak olykor borspótlóként szolgálnak. A tejnedvéből a fehérjebontó papaink nyerik, amely többek között az emésztést serkenti, a húst puhítja és a gyapjú zsugorodást gátolja. Ritkábban látni a hegyi papaját, amelynek levelei szőrösek, termései pedig gyengén 5 élűek.

Termesztett banán: az egyik legfontosabb trópusi étkezési növény, ezért már régen a legfélreesőbb területeken is megtalálható. Számtalan fajtája ismert, a kisméretű édes banánoktól a nagy, lisztes terméshúsú főzőbanánokig. Tulajdonképpen a banán nem fa, hanem egy órioás-évelő, amelynek un. áltörzse hagymaszerűen egymásra boruló, hengres formát kialakító levélhüvelyekből áll. A rostbanánnál ezekből nyerik a manilakendert, amelyből hajókötél készül, de a finomabb rostokat is felhasználják pl. teászacskók és bankjegyek előállításához. Díszbanánként gyakran termesztik az Ensete ventricosum fajt, amely könnyen felismerhető arról, hogy ülő levelei rózsaszínű középerűek.

Aloe: míg a tövises aloét más helyeken csak dísznövén yként ültetik, hazájában más célokra is felhasználják. Sűrűn egymás mellé telepítve tövisei révén védelmet nyújtanak a ragadozók ellen. Ha töviseit eltávolítják, a levelek takarmányozásra is alkalmasak. Frissen kierjesztett levéből zselét készítenek, ezt kikristályosított alakban "Cape aloes" nevén hashajtó szerként forgalmazzák. A kereken 370 Aloé fajtból sok mást is termesztenek. legismertebb az orvosi aloé, sárga virágokkal és csak a szélükön tövises levelekkel. Levét régóta sebek gyógyítására és napégés ellen alkalmazzák, napjainkban számos kozmetikai cikknek is egyik alkotóeleme. A külső levélrételgekben lévő sárga nwedv valóban bizonyos védelmet nyújt az ultraibolya sugarakkal szemben, míg a belső rétegek világos leve a növény számára szükséges vizet tartalékolja.

Olajpálma: a lefontosabb olajpálma anyagok közé tartozik az élelmiszer- és kozmetikai iparban. Terméshúsából pálmaolajat nyernek, nagyrészt margarin előállításához. A mag a pálmamagolajat szolgáltatja, amelyet szappankészítésre használnak. Hektáronként és évenként 6 tonna olajukkal ültetvényei a terméshozamban leggazdagabb trópusi növénykultúrák közé tartoznak. ezért aligha csodálható, hogy évente több ezer hektár esőerdő esik áldozatul az újabb telepítéseknek. Különösen Malajziában, amely egymaga a világtermelés kerek kétharmadát szolgálja, gyakran sok száz négyzetkilóméternyi területen nem látunk mást, mint olajpálmát.

Datolyapálma: könnyen felismerhető arról, hogy alevélszárnyak V alakban összehajtottak és a levvélkék kihegyezett csúcsúak. A nemzettség összesen 17 fajta közül kettőt még gyakrabban termesztenek, mint a terpedt datolyapálmát, mindenesetre inkább szubtrópusi területeken. A közönséges datolyapálma nélkül az élet sok sivatagi területen még ma sem lenne elképzelhető. Termései már a világ minden táján ismertek.

Kókuszpálma: mindenképpen a legfontosabb haszonnövények közé tartoznik, valamennyi része felhasználható. A törzse fát, a levelek tetőfedő és szövőanyagot szolgáltatnak, a virágzatok pedig édes levet cukrot és pálmabor előállításához kíválóak. Legfontosabb azonban a termése. Az ismert kókuszdió csupán a termés csonthéjas belső része. A bőrnemű terméshéj alatt laza rostok borítják be a kemény termésfalat, mely a kókusznak megfelelő feljatóerőt kölcsönöz a vízben. Találtak már olyan csírázóképes terméseket, amelyek 4 hónapig vagy 4500 km-nyit kellett sodródnium a tengerben. Belül a dió szilád, fehér, zsiradékban és cukorban gazdag magfehérjét tartalmaz, amelyből kókuszpelyhet vagy olajat nyernek. A fiatal diókban ezenkívűl tiszta, frissító hatású folyadék is található, a kókuszvíz. Kókusztej nincs a dióban, ez úgy készül, hogy a megőrölt magfehérjét forró vizzel leöntik, majd kipréselik.

A lap folyamatosan feltöltés alatt, hamarosan elkészül.

Oldal: Déligyümölcsök -belőle készült finomságok
Eleonóra konyhája! - © 2008 - 2024 - fozzunkvalamit.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat